Mondhatni ez az első normális blogom..Nagyon remélem, hogy tetszeni fog..:) Mivel sok visszajelzést kaptam a prológust illetően, ezért úgy gondolom (nagyon remélem), hogy a fejezetek is elnyerik majd a tetszéseteket! Próbálok majd nem szokásos ,alap sztorit kitalálni. (leöntött kávéval->elkérte a számom->randi->happy end :D)
Na, nem is húzom az időt, Jó olvasást :)
Xx
*Kim
- Jó éjt Kicsim!- jött be Apu a szobámba – Holnap
kimehetnénk Anyuhoz a temetőbe… Persze ha szeretnél-folytatta egy keserű mosoly
kíséretében
- Ez csodás ötlet-öleltem meg- Úgy is rég voltunk! -
gondolkodtam. Bár a ’rég’ szócska alatt nem tudom mit érthettem, mert én
Balázzsal 3 napja, Apu pedig tegnap előtt volt kint Anyunál.
- Akkor jó éjt! - puszilta meg a homlokom és kiment
Gondoltam Balázska még nem alszik ezért felhívtam.
Biztos már megint
Szökés – maratont - tart úgy, mint tegnap és az előtt
is.
- Igen?- szólt a kagylóba elhaló hangon miközben
nagyon gyorsan vette a levegőt
- Uhh.. Bocs… Valamit megzavarhattam.. Izé akkor nem
is zavarok folytassátok, amit elkezdtetek.. - beszéltem össze-vissza - Akkor
jobb lesz, ha… - mondtam volna, de Ő félbeszakította mondandóm
- Kim ne is gondolj ilyenekre! - kuncogtam - Mielőtt
butaságokat gondolnál edzettem, Luca pedig nincs is itt…
- De ugye még nem.. – kezdtem, de Balázs
félbeszakított már megint
- De hogy! Nem! –vágta rá túl gyorsan. Igaz nem
láttam, de ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy most elpirult. Na meg Luca
barátnőm kicsit mást mondott.. Nem, mint ha érdeket volna, de a két
legeslegjobb barátomról van szó!
- Akkor jó! - mondtam – El sem tudnád képzelni mit,
tennék veletek, ha kiderülne, hogy hazudtok! –folytattam lelkesen- De most
megyek, mert hulla fáradt vagyok, úgy, hogy szia – mondtam neki
- Szia, jó éjt álmodj szépeket! –búcsúzott el Balázs
- Neked is –mondtam és letettem
Igazából nem is voltam fáradt csak végre egyedül
akartam lenni. Anyu halála óta sokszor van, hogy éjjelente nem alszom, csak a
fényképéhez beszélek és várom a válaszát, ami sajnos nem jön. Apu szerint
szükségem lenne egy kis kikapcsolódáshoz. Sokszor voltam Welllness-ezni
egyedül, Balázzsal és Lucával, de még mindig nem érzem, hogy a kezelések közben
ténylegesen kikapcsoltam volna.. mindig kattogott valamin az agyam ..Legtöbbször
Anyán, hogy mi lehet vele.. Mi lehet ott fent.. Hogy érzi magát ott.. Hogy
vajon most is figyel-e engem, apát…
Reggel kómásan sétáltam a beépített gardróbomhoz és
keresgéltem a mai napra megfelelő ruhát. A választásom hátul zip - záros fekete
felsőre és egy kék csőfarmerre esett. Sietősen mentem sminkelni és reggelizni.
- Jó reggelt! - mosolyogtam bűbájosan apura - Hogy
aludtál?
- Neked is, köszönöm jól – nézett fel a meleg
szendvicssütésből – Egyél egy pár falatot utána fogmosás és indulhatsz a suliba
–beszélt hozzám, akár egy 5 éveshez
- Tudom, mindjárt! Éhen halok.. – ecseteltem –Mikor
lesz kész? –türelmetlenkedtem
-5 perc, addig nézz rá a halaidra, hogy élnek -e még...
- javasolta
- Oké! - Apu nem hiába javasolta, mert kb. szegény
aranyhalaim majd’ megdöglöttek - Van még halkaja? –kiabáltam a konyha irányába
- Elvileg még kell lennie, gyakorlatilag fogalmam
sincs! –halottam a kiabálást- Nézd meg a kis szekrényben!
Szerencsémre a szekrénykében még 6 dobozzal volt a
kajából, így tudtam nekik adni.
-Jöhetsz! - kiabált apu. Éreztem a mennyei illatokat,
ahogyan szálltak a levegőben. Igaz nem tudom, mióta van a meleg szendvicsnek
mennyei illata, de ennek most tényleg az volt.
Mikor megettem a szendvicsemet elmentem fogat mosni és
vártam, hogy ideérjen Luca és Balázs, mivel mindig együtt megyünk suliba. Sajnos
egy osztályba nem járhatunk, mert Balázs egy évvel idősebb, mint mi Lucával.
-Sziasztok! -
köszöntem – Pillanat és indulhatunk, csak hozom a táskám! – engedtem be őket a
házba.
-Oké, de siess! – kiáltott utánam Luca. Szinte már
testvérek vagyunk. Első osztályok korunk óta legjobb barátnők vagyunk. Jó,
persze voltak kisebb félreértések köztünk, de végül mindig kibékültünk. Volt
egy harmadik lány is Ella, akivel még 7.-ben összevesztünk. Elég durva dolgon
ezért most nem is mesélem el .. Szerencsére már nem egy iskolába játunk. – Nahát, ez gyors volt! –csodálkozott Luca.
-Gyakoroltam! –nevettem – Nem, igazából már tegnap
este összekészítettem a cuccaimat…- hadartam – Indulhatunk?
-Persze!- mondták Balázzsal egyszerre. A Sulink
annyira nincs messze, busszal 4 megálló és még 5 perc séta.
*Suli után
-Bocsi srácok, de most mennem kell..- szóltam mikor
kiértünk a suliból
-Hová mész? Most akartunk fagyizni menni..-jött oda
hozzánk Luca, aki eddig az osztályfőnökkel beszélgetett.
-A temetőbe, anyához...- mondtam egy halvány mosoly
kíséretében
-Ó, értem akkor majd bepótoljuk! – mondta Balázs
Apuval közel egy órán át voltunk a temetőben. Ő is és
Én is elmondtuk, hogy mi volt velünk ebben a pár napban.
-Apu! Szerintem Én most megyek. Meg ígértem Rebinek,
hogy még ma felhívom. Azt mondta beszélni akar velem erről-arról. -suttogtam
-Persze menj csak! Én még maradok egy kicsit.
-suttogott Ő is. Jó lehet, hogy hazudtam, de Rebivel a pláza egyik
édességboltjában találkozunk. Mivel Ő és én is nagy édesség fanok vagyunk.:D
Mikor megláttam teljesen elállt a lélegzetem. Oké,
hogy mondta a telefonban, hogy kicsit más lett a stílusa és új lett a frizurája,
de hogy ennyire?! Teljesen más lett. A haja a szőkéből vörös lett, a stílusa
pedig vad, de még mindig kicsit a pláza cica felé hajlott.
